A frissen sült kenyérnek nincsen párja. Amikor az embernek nincs ideje élesztős/kovászos kenyeret dagasztani vagy csak gyors, egyszerű, friss és meleg alternatívára vágyik, akkor tökéletes megoldás a lapkakenyér. Víz és liszt. Jelen esetben krumpli és liszt.

Lehet tortillának, pászkának, csapatinak vagy ezt a krumplis verziót rotinak, krumplilángosnak is nevezni akár, hiszen több kultúrában jelen van eme nagyon alap kenyértípus más néven minimális eltéréssel. Különbségeikbe most nem mennék bele, hiszen ennek a bejegyzésnek nem az a célja.

Nálam a pászkával, csapatizással, krumplilángossal indult a történet, hiszen kb 10 évvel ezelőtt kisvárosokban nemigen voltak nyitva a boltok hétvégén. Vagy ha mégis, akkor vagy elfogyott már a jóféle vizes zsömle vagy ehetetlenül száraz volt. Ámbár liszt, víz, krumpli mindig volt a háztartásban, úgyhogy egy lapkakenyeret az ember rövidebb idő alatt össze tudott dobni, mint elbiciklizni a legközelebbi Coopba. Ráadásul a saját produktum élvezeti értéke is jóval nagyobb volt.