A frissen sült kenyérnek nincsen párja. Amikor az embernek nincs ideje élesztős/kovászos kenyeret dagasztani vagy csak gyors, egyszerű, friss és meleg alternatívára vágyik, akkor tökéletes megoldás a lapkakenyér. Víz és liszt. Jelen esetben krumpli és liszt.Lehet tortillának, pászkának, csapatinak vagy ezt a krumplis verziót rotinak, krumplilángosnak is nevezni akár, hiszen több kultúrában jelen van eme nagyon alap kenyértípus más néven minimális eltéréssel. Különbségeikbe most nem mennék bele, hiszen ennek a bejegyzésnek nem az a célja.
Nálam a pászkával, csapatizással, krumplilángossal indult a történet, hiszen kb 10 évvel ezelőtt kisvárosokban nemigen voltak nyitva a boltok hétvégén. Vagy ha mégis, akkor vagy elfogyott már a jóféle vizes zsömle vagy ehetetlenül száraz volt. Ámbár liszt, víz, krumpli mindig volt a háztartásban, úgyhogy egy lapkakenyeret az ember rövidebb idő alatt össze tudott dobni, mint elbiciklizni a legközelebbi Coopba. Ráadásul a saját produktum élvezeti értéke is jóval nagyobb volt.
Összetevők/arányok: 1 db 100g-os burgonya= 3 db ~20 cm átmérőjű lapkakenyér
Anuschka burgonya 100g (sárga) / Svéd kék burgonya 100g
fehér liszt 3 ek (bármilyen búzaféléből)
só és egyéb fűszerek ízlés, ötlet szerint
édesburgonya (batáta) 100g
fehér liszt 4 ek (bármilyen búzaféléből)
só és egyéb fűszerek ízlés, ötlet szerint
Három különböző burgonyafajtából készítettem lapkakenyeret, hogy lássátok, hogyan lehet azokat nyugodtan variálni és ízben, állagban milyen különbségek vannak. A sárga és a kék burgonyához elég volt 3 ek liszt, míg az édesburgonyához valamivel több, 4 ek-nyi mennyiség kellett. Ennek magasabb a víztartalma, kevesebb a keményítő tartalma. Ízben az Anuschka vitte nálam a pálmát, nagyon jól működik kenyérben. A kék burgonya volt a legpuhább és legkönnyebben összedolgozható. Pillanatok alatt összeáll a tésztája. Az édesburgonyás pedig kellemes édes, színe a legélénkebb.
Lehet, hogy nem pontosan ugyanezekkel a krumplifajtákkal fogtok dolgozni, de a lényeg, hogy legyen egy hozzávetőleges elképzelés, hogy mégis mire lehet számítani.
A krumplit egészben, héjában sós vízben megfőzzük (~20 perc), még melegen meghámozzuk majd krumplinyomóval átnyomjuk. A legjobb, ha van otthon olyan krumplinyomó, mely egyik oldalán nyitott hengerből áll, amin sok kis apró lyuk található. Ezzel lehet könnyű, puha állagot elérni. Ha nincs ilyen eszköz, akkor is jó lapkakenyérkét lehet készíteni. Kis mennyiségben villával, nagy mennyiségben a klasszik krumplinyomóval is lehet dolgozni.
A krumplit ízesíthetjük s apránként hozzászitáljuk a lisztet. A keveréket lisztezett deszkán egy könnyű tésztává dolgozzuk. Éppen annyi liszt szükséges hozzá, hogy össze lehessen állítani egy bucit. Ha egy buci vagy henger összeállt, félretehetjük pihentetni egy fél órára, majd lisztezett felületen teszőleges formára nyújtjuk. Sütés előtt győződjünk meg róla, hogy az oldalain a lehető legkevesebb liszt maradt.
A tésztát egy száraz, felhevített serpenyőbe (semmi olaj!) helyezzük, s ha elkezd szépen pirulni, megfordítjuk, hogy a másik oldala is átsülhessen. Ha a serpenyőbe hullott a lisztből, akkor egy konyharuhával szárazon áttörölhetjük, hogy a liszt ne égjen tovább. Melegen fogyasztjuk. Az ererdmény megtölthető, feltekerhető, összehajtható.
Ha többet szeretnénk egymás után kisütni, akkor egy pamut/len konyharuhába tesszük, s fogyasztásig abban tartjuk, különben kiszárad és megkeményedhet. Hosszan tartó (pl. 1 nap) tárolást sajnos megsínyli és kiszárad, de átmelegítéssel újra meg lehet kicsit puhítani.
