A mézeskalács-kísérleteim egy főbb állomása érkezett el. A recept ismertetőjegyei a következők: az alapanyagok könnyen elérhetőek, a tésztával egyszerű bánni, 13 perc alatt megsül, azonnal puha és nagyon gyorsan fogy. Ezek a rénszarvasok ugyanis vagy sietősen tartanak messzi vidékekre vagy csak az édesszájú szeretteim járnak rá folyton.

Nálam abszolút tekintélyt élvez a nürnbergi Lebkuchen és a bázeli Leckerli és emelem kalapom az évszázados receptúrák és céhmesterek előtt. Habár még csak a nyomukban alig járok, szeretném közzé tenni az alábbi receptet, melyet az osztrák VeganBlatt mézeskalácsreceptjéből alakítottam át. 

A száraz összetevőket elkeverjük, majd hozzáadjuk a rumot és óvatosan adagoljuk a tejszínt. Ahogy azt fönt említettem, valamivel kevesebb kell a tésztába mint 1 dl, de ha lassan csorgatjuk, akkor jól tudjuk szabályozni a mennyiséget és meg tudunk állni, ha már bucivá tudjuk dolgozni a tésztánkat.

Ha szép kis bucivá dolgoztuk össze az alapanyagokat, a tészta nem ragad se az edény falára se a kezünkre, akkor lisztezett deszkán 5-7 mm vastagra kinyújtjuk, tetszés szerinti formákat szaggatunk és azokat egy sütőpapírral leborított tepsire helyezzük. Hagyhatjuk vastagabbra (1 cm) is a tésztát, mert így is átsül és puha lesz, csak én úgy vélem az 5 - 6 mm-es vastagság az ideális.

180 fokra előmelegített sütőbe helyezzük és ugyanezen a hőmérsékleten 13 percig sütjük. Sütés után felülete érdekes grillázsszerű lesz. Ha kihült, vízgőz felett felolvasztott étcsokiba dobjuk, s jól megfürdetjük benne. Kép a csokikabátos rénszarvasokról később kerül majd fel a bejegyzéshez.

Állaga azonnal puha, napok elteltével keveset habár keményedik, de kellemesen roppanós marad. Ha csokival is bevonjuk, az segít megőrizni a puhaságát, ugyanakkor valamennyit szikkadni fog.