Lassan három éve a Hunyadi téri piacra járok bevásárolni, s alig telt el olyan szombat reggel, hogy ne találkoztam volna a máig fitt, 76 éves Basa Balázsnéval. Vagy ahogy mindenki ismeri Panni nénivel.
Panni néni az, aki reggel 6-kor már kipakolva, mosolyogva és mai napig rendíthetetlen életkedvel várja a vásárlókat. Története és az egész lénye számomra nagyon inspiráló, ugyanis 20 éves kora óta - azaz pontosan 56 éve - zöldségeket termeszt és azóta a Hunyadi téri piacon árul. Mindezt olyan könnyedséggel, energiával és lelkesedéssel, mintha 56 év alatt semmi sem változott volna.
Azt gondoltam erről valamilyen formában kell írni, hogy máshoz is eljusson a története. Fogadjátok szeretettel a Panni nénivel készült interjút.
Én nagyon szeretem a természetet és imádom mikor olyan szép növények nőnek. Ebből élünk...
Egész fiatal koromban ezt csináltam. Otthon édesanyámékkal mindig kimentem a határba és ők a kemény munka mellett nekem valami kicsi feladatot adtak. Szedjem össze a fattyat (kukoricafölösleg), vezessem a lovakat. Idővel ezt én úgy megszerettem! Igaz, iskolába is nagyon szerettem járni, de akkor nem volt divat, hogy tovább menjünk tanulni. 17 évesen férjhöz mentem, aztán a férjem családjának gazdaságában kezdtem el dolgozni.
Hogyan került éppen erre a piacra?
Annak idején még lovaskocsival jártunk, először az Újpesti piacra. Azután fejlesztettünk és lett személyautónk. Pár évre rá úgy kerültem erre a piacra, hogy egy falubelim idejárt. (Azt mondta: "Gyere oda a Hunyadi piacra") s eljöttem s megkedveltem. Nagyon megszerettem az embereket. Nagyon szeretek az itteni vevőkkel foglalkozni. (Mondja ezt Panni néni, miközben épp befut egy törzsvásárló csak pár darab hagymáért.)
Persze nagyon másképp volt minden akkoriban. Nagyon szigorú volt mindenki. Komoly szabályok voltak. S akkor még az iskolasorban árultunk (a mai rendőrség elé mutat) meg el köllött éjjel jönni, hogy helyünk legyen. Nem úgy volt mint most, hogy le van foglalva a standunk.
Mit jelent ez, hogy éjjel el kellett jönni?
Előtte este eljöttünk helyet foglalni s itt szundikáltunk egy krumpliszsákon. Igen, így volt.
Télen-nyáron?
Én télen soha nem jártam. Engem akkor sem engedett a férjem s most sem a családom. Az áru is megfagy meg az árus is. Úgyhogy nagyon ráfizet aki télen vásárol mert ha itt a helyszínen megfagy a krumpli, az otthonra kienged és ehetetlen.
Milyen teendők vannak a földjein?
Ilyenkor őszi mélyszántást el köll végezni s korán kell ültetni a a zöldséget. Március az a hónap, amikor a zöldségnek a földbe köll kerülnie. Márciusban elültetjük a zöldségféléket (répa, gyökér, zeller), a borsót. Áprilisban pedig a babot meg a krumplit. Minálunk csak a krumplibogarak ellen védekezünk, semmiféle vegyszert nem használunk. Igaz az idén hiába iparkodtunk. Talán a maggal volt-e a gond vagy a földdel de nem úgy keltek ki a növények, nem tudom. Mindenki panaszkodik.
Korai kelő vagyok. Fél 5-kor én már mindig kint vagyok valamelyik kertben. Délben mikor meleg van, akkor főzök a családnak, hogy mire hazajönnek az unokák legyen mit enniük. Négy helyen van a kertünk, hol itt vagyok hol ott. Amikor kell gyomlálok, amikor kell locsolok. Délután négy fele újra kimegyek s folytatom a munkát. Nagyon szeretek kapálni, nagyon szeretek biciklizni. Mindenhova biciklivel megyek, pedig valamikor vezettem is, de inkább biciklivel járok. Félt is a családom, hogy nehogy összetörjem magam. Azért mintegy 76 évesen csak ki lehet fáradni, de én nem panaszkodhatok.
Panni néni Hévízgyörkön (Gödöllőn túl) él. Hogyan tud eljönni olyan messziről Budapestre a piacra?
Általában a fiam hoz be. Ilyenkor hajnal 3-kor kelek, hogy 5-re már ideérjek. A fiam segít kipakolni, majd megy tanítani s visszafele pedig felvesz. Egy falubelim is jár ide a piacra, van hogy ő visz haza.
Megmondom őszintén a vevőközönség kicserélődött. A fiatalok közül egyik vásárol, másik nem, de én mindent amit hozok el szoktam adni. Régebben is jó volt, mert fiatal voltam, de most is szeretek itt lenni. A vásárlók szeretettel vesznek körül, én meg őket.
Én minden fiatalnak azt mondom, hogy még a bajt is úgy kell átvészölni, hogy nem szabad savanyúnak lenni. Édesapám mindig azt mondta: "Imádkozzál és dolgozzál! Egy falusi embernek az a feladata." Ezt megörököltem, s ezt csinálom.
