Elég a mángoldra ránézni, és elolvad az ember. A mángold színes, vagy fehér száraival és nagy leveleivel méltóságteljesen magasodik a zöld levélfélék fölé. A szárszín nem határozza meg az ízét, de játszani persze bőven lehet vele. Egészen az októberi fagy beköszöntéig terem, nyáron csak a tikkasztó hőséget viseli nehezen.

A dióval és kölessel kitűnően párosítható, ami ebben a sült mángoldgömbőcben jól megmutatkozik. Ha szentelünk időt az alkotóelemek elkészítésére, onnan már csak egy ugródeszkára vagyunk a sült gömbőcöktől. Hajrá!

Alapanyagok 27 db fasírthoz:

A kölest átmossuk és feltesszük főni 3-szoros vízmennyiségben fedővel lefedve. Úgy 20 perc főzés után levesszük a tűzről és fedőt a lábason hagyva teljesen kihűtjük. A mángoldot megmossuk, szárait eltávolítjuk és 5 cm-es kockákra vágjuk. A levél minden részét (szárát is) forrástól számítva 5 percig főzzük.

Ha kész, hideg vizet öntünk rá, kinyomkodjuk belőle a felesleges vizet, majd pedig tetszés szerint felaprítjuk. Érdemes arra gondolni, ha 1-2 cm-esre daraboljuk, akkor könnyebben eloszlik s minden gömbőcbe arányos mennyiségű zöld levél jut majd. Főzés után egyébként könnyebb felaprítani, mert a levelek nem rakoncátlankodnak.

A diót mozsárban kis darabkákra törjük vagy késsel apróra daraboljuk. Itt is érdemes a méretnél arra figyelni, hogy megegyező méretű diódarabokat kapjunk. Persze aki különösen szereti a sült diót, az hagyhat benne nagyobb darabkákat a ropogós falatokért.

Az előkészített alapanyagokat egy tálban összekeverjük és enyhén vizes kézzel golyóbisokat formázunk.

Egy tepsit növényi zsiradékkal kikenünk és a megformázott gömbőcöket ráhelyezzük.

Térfogatnövekedés nem várható, akár szorosan is lehet sorakoztatni. 200 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütjük.

Első tesztsütésemből annyi sikerült, hogy 3 napig is azt ettem. Frissen a legjobb, de ha úgy hozza az élet, 3 napig hűtőben eltartható és boldogan fogyasztható.